Egy tájházban gyûjtjük össze Mezõcsát múltját
Juhász István Hunyadi út 8.
Általános iskolás koromban köteleztem el magam a néprajz iránt. Az indíttatást két nagyszerû rajztanáromtól, Kocsis Istvánnétól és Takács Miklósnétól kaptam. A 60-as években kezdett divatba jönni a gyûjtés, és nemcsak gyûjtöttem, hanem vásárolgattam, cserélgettem is. Akkor még szívesen adták a régi tárgyakat. A gyûjtemény sokáig a padláson, ládákban porosodott, rendezetlenül. Alig vártuk, hogy elkészüljön a lakásunk és rendbe tegyük a telekkel megvásárolt kis parasztházat, amelyben 18 évvel ezelõtt 1988-ban elhelyeztük a gyûjteményt. Egy három osztatú délborsodi parasztházat rendeztünk be, amely kisparaszti tisztaszobát, pitvart és kamrát mutat be.
A gyûjtõmunkában és elrendezésben sokat segített feleségem, aki pedagógusként 29 éve tanítja a csáti gyerekeket, és legalább olyan fontosnak tartotta a tájház létrehozását, mint én, hiszen Mezõcsáton a néprajz tekintetében akkor még nem volt olyan tájház, kiállítás amelyet a tanulók látogathattak volna, és segítséget nyújtott volna abban, hogy a helyi tantervnek megfelelõen megismerjék lakóhelyük múltját a begyûjtött ereklyéken keresztül.
Kicsit büszke is vagyok arra, hogy mi voltunk az elsõk ebben a honismereti, néprajzi hagyományok ápolásában, és az elsõ látogatóink a feleségen osztálya kisdiákjai voltak, rajz és környezetismereti tanulmányi séta keretében. Aztán jöttek egyre többen az érdeklõdõk az ország más tájairól is, és külföldrõl Németországból, Erdélybõl, Hollandiából is. Hiszen a csáti népi fazekasság európai világhíre, a Miskák és Madaras butellák vonzották a néprajz iránt érdeklõdõket.
Örömmel fogadtuk a vendégeket, és egyre nagyobb szükségességét éreztük, hogy a kis házat bõvítenünk kell. Létre kell hoznunk egy olyan nagyobb kiállítótermet, ahol esõs idõ esetén is legalább egy csoportot tudunk fogadni és hellyel kínálni. Aztán a gyûjtemény is túlnõtte a kisházat.
Így történt, hogy a TVK Rt. által hirdetett pályázat segítségével 2003-ban bõvítõ építkezésbe kezdtünk, majd saját erõbõl 2006-ra sikerült befejeznünk a munkálatokat olyan szinten, hogy a tájház ismét rendezett és látogathatóvá vált. Sokat dolgoztunk rajta, de megérte, hiszen a régi parasztszobát, pitvart, kamrát sikerült kibõvítenünk egy külsõ kamra hozzáépítésével úgy, hogy egy tágas kiállítóhelységet nyertünk.
Ebben fõként világítóeszköz gyûjteményt helyeztünk el, amely bemutatja a világítóeszközök fejlõdését az õsmécsesektõl napjainkig. A gyûjtemény legrégibb darabja az 1400-as évekre emlékeztet.
Jól esett, hogy sokan segítették a bõvítési munkálatokat. Szeretnénk köszönetünket kifejezni mindazoknak, akik támogatóink voltak és kérjük látogassák meg tájházunkat! A gyûjtemény napról-napra gyarapszik. Kapunk újabb és újabb restaurálásra szoruló népi eszközöket, s azokat helyreállítva mindig egy-egy értékes ereklye kerül a tájházba. Itt szeretnénk köszönetet mondani azoknak is, akik szívesen ideadják nagyapáik emlékeit ahelyett, hogy eltüzelnék, vagy a szemétre vitetnék.
A képeken látható helységek, tárgyak magukról beszélnek. Bemutatják a parasztházban található használati és dísztárgyakat, s mindezek gyöngyszemei a számban kevés, de mégis eredeti csáti népifazekasság remekei. A rajtuk lévõ feliratok, évszámok több mint száz évvel ezelõttre kalauzolják vissza a ma emberét.
Örülünk, hogy a munkálatokat befejezve a tájházat a látogatók számára Mezõcsát várossá avatásának 15. jubileumi évfordulója tiszteletére megnyithatjuk. A 353-901-es telefonszámon elõre bejelentkezés alapján, belépõdíj nélkül szívesen látunk minden kedves érdeklõdõt!
Juhász István
Juhász Istvánné
Mezõcsát, Hunyadi u. 8.
