Elfogynak néha...
Néha elfogynak szavaim, csendesen hozzád szállnak; Kinő a szárnyuk és madarakká válnak. Némán suhannak, átosonnak a szobán, Többé vissza sem jönnek talán.
Néha elfogynak szavaim, de a gondolat megmarad; átszövi lényem, s a pillanat Téged is megérint, és simogat a mélyben kedvesen hívogat.
Néha elfogynak szavaim, helyüket a Csend veszi át; körülöttem némaság bennem tiszta vágy egyszer majd kimondom talán...
|