Tóth Mária: KISLÁNYOMNAK
Tengernyi a könnycsepp lelkemben,
életem fekete gyászba borult.
Nem dobog már szíved, szívemen,
a boldogság tőlem elvonult.
Mint költöző madár tovaszállt,
borús, síró, fellegek alatt.
Bánat látogat napokon át,
kislányom képe emlék maradt.
Sírok a nappal, csillagokkal,
a gyertya lángja egekig ér.
Imám küldöm az angyalokkal,
a hiányod repítik feléd.
Fehér ruhában vársz majd fenn rám,
míg életem útja véget nem ér,
Jézus vigyáz már rád, Aminám!
Emléked a halálig kísér.
