Tóth Mária: VÁGYÁLOM
A hold fénye megcirógatja arcom,
hallom az este bársonyos hangját.
Gondolataim az egekig szárnyalnak,
átszelik az éj birodalmát.
Hol vannak az ígért forró csókok?
Beleborzong testem, ha rá gondolok.
Izzás, tűz, lángoló szenvedély,
ti a gyermekeim vagytok!
Fantáziám szült meg titeket,
érzéseim növesztettek óriássá.
Játszik velem egy fura képzelet.
Szeretet, te formáltál mássá!
Álom, hogy velem járd az élet útját,
ősz hajszálam omoljon arcodba,
remegve szorítsd a két kezem,
s elkísérj az égi paradicsomba.
