Tóth János: Még ott is

Ha majd sorsom korhadt fája

ködbe nyúló vékony ága

végén függ  lelkem, mint rezgő levél

kit tépáz az őszi szél,

majd  leszakítja s pörögve

az idő végtelen földjére

halkuló ólom sóhajjal hull,

s az örök csendbe simul,

még akkor is az utolsó gondolat

mi kihunyó tudatomból felszakad,

Te hozzád száll pille szárnyon,

Féltett, gyönyörű kislányom.